(A közvélemény zeneoktatásról alkotott elképzelése - karikatúra)
A zene és az éneklés egyidejű az emberiséggel. A zene nem más, mint a csend és a hangszerek hangjának ritmusos váltakozása, mely érzelmet vált ki az emberből. A muzsika évezredeken keresztül fejlődött, változott.
Elődeink óriási népdalkincset és zeneszerzőink óriási műzene kincset hagytak ránk. Így vált az általános műveltség részévé. Egyetlen egy ember tudása sem teljes, ha nem foglalkozik a zene hallgatásával, művelésével.
Napjainkban a modernizált és városiasodott világ zenei műfajai, mint például a rock és a disco, valamint a különböző változatú poszt-modern "dallamok", melyek gyakori esetekben depressziót is kiváltanak hallgatóikból, teljesen elveszik az emberek figyelmét a népzene és a klasszikus értelemben vett dallamok varázsától.
Kodály a maga korában ezt még idejében észlelte, és megalkotott egy olyan zenepedagógiai módszert, mely az embert már óvodás korától neveli zenei készségeinek megőrzésére, továbbfejlesztésére. Ehhez a népzene az alap, s a azok az alkotások, melyek a népzene szellemében keletkeztek. Kodály, tudta, hogy az emberi hang a közös éneklés lehet a mindenki számár elérhető zenekultúra alapja. Célja a zenei írás-olvasás elsajátítása volt, s ehhez eszközként a relatív szolmizáció szolgál.
Ez a Kodály módszer, melyet a világ számos országában használnak a gyerekek zenei nevelésére. Mivel minden nemzetnek célja értékeinek megőrzése, zenei hagyományainak ápolása és továbbadása.
|