<sup>Kodály Zoltán zeneszerző és zenetanár volt. 1882. december 26-án született Kecskeméten. Édesanyja és édesapja is szerette a zenét, magukat zenéléssel szórakoztatták. Édesanyja zongorán játszott és énekelt, édesapja pedig hegedült. Kodály hegedülni kezdett, aztán a zeneiskolában csellón is játszott. Nem csak a templomi kórusban énekelt, hanem a középiskola kórusában és még egy kamarazenekarban is játszott.

Először 1890-ben komponált. Diplomáját német és angol tanár szakon szerezte. Nagyon érdekelte a világ népzenéje, így népdalokat kezdett el gyűjteni. Egy tanfolyamon találkozott Bartók Bélával. Aztán tanulmányi útra ment Berlinbe és Párizsba, aztán a Budapesti Zeneakadémián zeneprofesszori rangot szerez 1910-ben. Ezzel elkezdődött zeneszerzői pályája Budapesten egy előadással, és egy másikkal Zürichben (Svájc).

Bartók és Kodály létrehozta az Új Magyar Zeneegyesületet. A zenepublikációjukban rávilágítottak a népzene fontosságára és ezen kívül leközölték Bartók néhány megállapítását ezzel kapcsolatban. Befejezték közös elméleti népzenei kiadványukat, melynek az "Erdélyi magyarság" címet adták. Szerződést köt a bécsi Universal Edition céggel A 'Psalmus Hungaricus' első bemutatója nagy sikert hozott neki 1923-ban.

1929-30 között szerezte meg a nemzetközi elismerést és a világhírnevet, melyet elsősorban Arturo Toscanininek köszönhet, mivel New Yorkban több művét is bemutatta. Kodály és Toscanini barátsága a zenén túlmutatott. Toscanini lánya házasságát Budapesten kötötte és tanúnak Kodályt kérte fel. 1933-ban volt egyik legnagyszerűbb művének a bemutatója a 'Budavári Te Deum'-nak a bemutatója, mely nagy siker lett. Még a londoni rádió is műsorra tűzte a bemutató után két héttel.

A mester sokoldalúsága túlmutatott a komponáláson és a népzenei gyűjtőmunkán. Felhívta a figyelmet a hangok, a hallás és a beszélt nyelv kapcsolatára. Fontosnak tartotta a zenei nevelést és annak múltját is jól ismerte. Szerencsétlenségére a történelem közbeszólt. A II. Világháború után a Szovjetunióban, Nyugat-Európában és Amerikában tett koncertkörútján saját műveit vezényelte. Yeduhi Menuhin hegedűverseny megírására kérte fel Kodályt. Utolsó éveiben hihetetlen energiával tevékenykedett csakúgy, mint fiatal éveiben.

Életében sokat tett a Magyarország és a világ zeneoktatásában. Felismerte a zeneoktatás fontosságát, beleértve az iskolai oktatást és a zenei írás-olvasás alapvető funkcióit a tantervben. Tanított, komponált, gondolkodott és szerette a zenét. Műveivel és főként zenepadagógiai munkáival hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországit "komolyzenei nagyhatalomnak" tekintse a világ. 1967. március 6-án tért örök nyugalomra, de a hagyatéka örökre köztünk él.</sup>

Kodály Zoltán - karikatúra