Kodály koncepciói megalkotása során sok példát vett a múltból.
Először is Guido d'Arezzo: a korabeli Szent János himnusz kezdő szótagjainak (ut re mi fa sol la) módosításával, és a 7. hangot hozzáadva (si vagyis mai nevén ti) megkapjuk a mai szolmizációs hangokat.

Ez a Guido-féle szolmizáció századokkal később átadta, illetve megosztotta a helyét az ábécés elnevezéssel. (C, D, É, F, G, Á, H). Ahogy 1 hangnak van ábécés és szolmizációs elnevezése is, ugyanúgy van egyszerre abszolút és relatív is. Mint a neve is mutatja, a szolmizációs (vagy relatív)hangok 'mozoghatnak', ám amint lerögzítjük a kulcsot, előjegyzéseket stb., és ábécés hangként írjuk fel őket, onnantól meg szabva minden hang helye.A dó helyének megváltoztatását Rudolf J. Weber is használta a svájci oktatásban.

John Spencer Curwen a szolmizációs kezdőbetűket használja a vonalrendszer elhagyásával a hangmagasságok jelölésére. Továbbá bevezette a kézjeleket, melyek szintén segítették az oktatást.

Emile Joseph Maurice Chevé a szolmizációs hangokat fokjelölésként alkalmazta. Hangjegyek pótlására számokat is használt. Számneveket mi is használunk a zene más területein:

Chevé nevezte el a ritmusokat is, de bonyolultabban, mint a mai, köznapi használatban.
Emile Jaques-Dalcroze munkájának eredménye az ütemezés, tapsolás, kopogás, ritmikai elemek gyakorlati alkalmazása. Zeneiskolai oktatásban is használják, különösen az 1. években: egyenletes járás dal egyidejű éneklésével. A Dalcroze-ritmika a zongorakíséretes mozgásművészeti tréning alapja.

Kodály koncepciói erősen megegyeznek Leo Kestenbergével. Mindketten vallották, hogy:

Zeneoktatásunk alapja az éneklés, elsőrendű és egyik legfontosabb tevékenység. A zenéhez legkönnyebben vezető út a saját énekhangunk. A hangszeren játszók is jobban elképzelik a zenét, ha magukban énekelnek.

Ezért fontos a néma éneklés, vagyis belső hallás. Mikor az írott zenét már eléneklés előtt el tudjuk képzelni magunkban. Ezt a képességet fejlesztő gyakorlatok:

A zenei írás-olvasás elsajátítása szintén fontos. Régi latin közmondás: 'Tam turpe est nescire Musicam quam Literas.' - 'Nemcsak az írástudatlan, aki nem tud betűt olvasni, hanem az is, aki nem tud zenét olvasni.' Így Kodály szerint is ˝A zene föltétlen szükséges az ember fejlődéséhez, a nevelés lényeges része.˝ Ezt a készséget már óvodás korban lehet fejleszteni:

Ezek begyakorlása után könnyedén tudunk rögtönözni, improvizálni.Így fejlődik a formaérzék és az általános muzikalitás is elmélyül.

A harmóniai elemek először éneklés, majd hallás, végül írás útján kerülnek felismerésre. Ilyenek a hangközök, hangsorok, hangzatok, vokális és hangszeres ellenpont.

A transzponálás a relatív szolmizáció természetéből eleve adódik, ugyanígy velejár a kulcsokban való jártasság stb. Tehát a gyermekeket más-más hangmagasságokban énekeljenek. Azonban ha már ismerik az ábécés hangokat, akkor a kottaképben kulccsal, előjegyzéssel ellátott dallamot lehetőleg abszolút hangmagasságban gyakorolják.

Az írás - diktálás szintén lényeges alkotóeleme Kodály koncepciójának. ˝Nem jó zenész az, aki nem hallja, amit lát, és nem látja, amit hall…˝- mondta Kodály.

1945 után már a hangszeres oktatás reformja is megindult. A vokális kezdés zenei előképzőben direkt tanít olyan népdalokat, melyek későbbi hangszeres zenetanulásunkban segítségünkre válik. Kodály ˝24 kis kánon a fekete billentyűkön˝ c. műve is a kezdeti hangszeres oktatással foglalkozik. A kánonok közül a szerző többet 1 sorba írt le szolmizációs hangokkal, majd a 2. szólamot énekelve adja hozzá a növendék. Ez igen magas koncentrációra nevel, és korábbi tanulmányinkat is fel tudjuk itt használni: visszhangének, ritmuskánon, memóriagyakorlat, formaérzék, frazeálás, stb.

A hegedűiskola például szintén a gyermek korábbi tanulmányaira támaszkodik. A relatív szolmizáció szerint a húrokon való pengetés első 3 hangja: dó-ré-mi, bármelyik húrról indulva. Mivel a szolmizációs hangzás tisztán él benne, ezért éneklés után ki tudja javítani a hibás fogásokat.

Ugyanez a folyamat figyelhető meg a hangszeriskoláknál, a saját hangszercsoportjának megfelelően. Minden iskola - a Kodály elv szerint - zenei anyanyelvvel, népdallal kezd. Ezek során támaszkodik a gyermek korábbi szolfézstanulmányaira. Majd a növendék a további zenei elemeket aktívan, énekléssel egybekötve szerzi meg: társas éneklés, - zenélés. Ez négykezes játékokhoz kitűnő gyakorlást jelent.


A zenét tanulók közt időről-időre rendeznek zenei írás-olvasás felmérést, mely ugyancsak Kodály kezdeményezésére indult el hazánkban. Először a Zeneakadémián, majd egyre szélesebb körben. Több korcsoportra osztva, melyekhez maga Kodály finanszírozta a díjakat, és több versenyfeladatot ő állított elő.

Ma sokfelé, szakiskolákban, zeneiskolákban, ének-zenei általános iskolákban is rendeznek ilyen fajta versenyeket. Kodály ezek alapján általános képet kapott, hogy hol tarunk a zenei analfabetizmus leküzdésében. Pl. autogram kéréskor is, csak olyannak osztott, aki el tudta énekelni a Kodály által rögtönzött kisebb dallamot.

Kodály javaslatára új iskolatípus is alakult, az ének-zenei általános iskola. Ezekben naponta van énekóra, amelyen résztvevő diákok tudományosan bizonyítottan jobban teljesítenek minden más tantárgyban IS. A naponta végzett zenei foglalkozás fejleszti a tiszta éneklést, a ritmusérzéket, az átélt interpretálást, a memóriát, pontosságra nevel. Csiszolja a tempó-, dinamikai jelekre figyelést, felfogóképességet. Műveli a kifejezőkészséget, bővíti a fantáziát. A gyors asszociálás és koncentrált figyelés többek közt kifejleszti a matematikai készséget, a zenei ritmus érzékelése pedig jobb tornászokat nevel.

Az USA-ban stanfordi egyetemen - ahol Kodály előadást is tartott - tudományos céllal fejlődésben visszamaradt gyermekeket vizsgáltak Mary Helen Richards Threstold to music (Kodály elvének 1 külföldi adaptációja) c. munkáját felhasználva.

Kiderült, hogy azok, akik a zenei nevelésben részesültek sokkal jobb eredményt mutattak, többet fejlődtek, mint azok a társaik, akik a szokásos módszerrel tanultak.

Ugyanígy a Kodály-koncepciót tanítva a bostoni és Nem Haven-i körzet hátrányos helyzetű, színes bőrű gyermekeknek, azt tapasztalták, hogy nyelvi nehézségekkel küzdő, nehezen civilizálható csoportok rendszeres zenetanítás mellett pozitív, fejlődő tendenciát mutattak.